Amikor 1946-ban a mai Svábházból kitelepítették a Posovszky családot, két lányuk, Rézi és Rózsi legkedvesebb tárgyait egy-egy kis faládába csomagolhatta. Egy ilyen láda tartalmát vizsgálták meg a rajz- és fotópályázat résztvevői. A ruhaneműkön és a családi fényképeken túl találtak imakönyvet és előáldozási koszorút. És előkerült egy rózsafüzér is. Mi lehet ez? Nyaklánc? Fejdísz? Mire jó ez? Hogyan használják?
A választ Hartmann Hellebrandt Hilda írása adja meg.

Sok gyerek életében van egy kedves, idős ember, aki kitüntetett figyelmével, türelmével és határtalan szeretetével ajándékozta meg őt. Ezek a kitörölhetetlen emlékek végigkísérnek az életen. Egy fényesre suvickolt alma, az ősz illatára emlékeztető érett naspolya vagy a nyugalmat és meghittséget árasztó öreg óra ketyegése mind az eltűnt gyerekkor maradandó emléke. Hartmann Hellebrandt Hilda írásának rádióváltozata.

A solymári Svábház januárban rajz- és fotópályázatot hirdetett általános iskolai tanulók részére „Magammal vinném” címmel. Mit vinnék magammal, ha el kellene hagynom az otthonomat, mint 76 évvel ezelőtt a Svábházban lakó két kislánynak, Rézinek és Rózának? Egy szép bögrét, egy régi órát, egy horgolt terítőt, vagy egy öreg rádiót? Több gyerek a rádiót választotta. Hartmann Hellebrandt Hilda írásának rádióváltozata.

Összeállításunkban hallhatjuk az eredményhirdetést, beszélgetünk a nyertesekkel és Marika nénit (Milbich Jánosnét) megkérdezzük, mit szól ahhoz, hogy az egyik különdíjas őt vinné magával? Házigazdánk Hartmann Hellebrandt Hilda, a Svábház vezetője.